Bezártság
Én azt gondolom, hogy eddig a pontig kimondottan fegyelmezetten viseltem a vírust. Tartottam a távolságot, úgy mostam a kezem folyamatosan, meg kezeltem kézfertőtlenítővel, hogy csoda, hogy nem kopott el (ez actually nem teljesen igaz, mert a kézfejem elkezdett kirepedezni), hordtam azt a telibetekert maszkot mindenhova. És a múlt idő igazából nem is helytálló, mert ezt teszem most is és fogom is, amíg ez az előírás, mert azt gondolom, hogy a maszknál a lélegeztetőgép jóval kellemetlenebb, bár ezutóbbiról nincs tapasztalatom és nem is vagyok a magas rizikófaktorú csoportban. Illetve vigyázni akarok a családomra és mindenkire magam körül, mert őszintén hiszek abban, hogy a társadalmi felelősségvállalás az egyén szintjén kezdődik. Mostanra azonban, gondolom, a korai sötétedésnek és az általános takony időnek is hála, de eljutottam egy konstans fáradtság szintjére, amikor a tagjaim ólomból vannak, alig bírok reggel kimászni az ágyból, demotivált vagyok, és úgy általában, csak fekszek...