Az online workshop és a türelem
A türelmetlenségem fog a sírba vinni. Ezt anyám tudja a legjobban, aki életem során minden kapkodásból elkövetett hibámnál felidézte újszülött koromat, ti. ordítós, hasfájós csecsemő voltam, melyet csaknem kivétel nélkül az idézett elő, hogy szoptatásnál állítólag olyan sebességgel, mohósággal ettem, mint aki attól fél, hogy elveszik tőle. Az egész új lakás-megszokós mizériám fele ekkora kín sem lenne, ha adnék magamnak időt és hajlandó lennék megérteni, hogy van, amit nem lehet sürgetni, és az ember lánya nem fogja komfortosan, otthonosan érezni magát egy vadonatúj helyen csak azért, mert a fejében élő parancsnok ráüvölt, hogy SZERESSED MÁR, HÁT NEM ÉRTED, HOGY JÓ NEKED?? Kicsit hirtelen kilökve a megszokott és berendezett életemből a kontrollkényszerem sikítva vetette le magát egy hegyszirtről. És megint, az, hogy a parancsnok utasítása az, hogy SZABADULJ MEG VÉGRE AZ IRÁNYÍTÁSMÁNIÁDTÓL, nem jelenti azt, hogy leülök egy bögre forralt borral, hogy hát persze, és már úgy is van. M...