Olaszos hétvége

A chia puding első nekifutásra nem jött be, ha tippelnem kellene, a vétséget a mangópürével az alján követtem el - azt majd csak a végén a tetejére teszem rá ezúttal, meglátjuk, mire elég (igen, nem adtam fel természetesen). Illetve most csak egy adagot készítettem, legutóbb egyszerre több adagot készíteni sem bizonyult jó ötletnek, de hát ugyan hogy lehet ezt elszúrni, gondoltam én akkor naivan - nahát, nem is gondolnád, milyen egyszerűen. Na mindegy.

Közben úgy volt, hogy Fruzsi és férje, Zoli péntek este átjönnek hozzánk olasz tésztavacsorára, már olyanra, ahol a tésztát is én gyúrom - amióta Dávid szüleitől tésztanyújtó gépet kaptam, rettenetesen szívesen bíbelődök vele és időről-időre baráti vacsorákon is készítem. A tervezett menü némi egyeztetés után paradicsomos bruschetta és spenótos lasagne volt, ez azonban majdnem füstbe ment. A több hete húzódó betegeskedés, ami miatt az első időpontot már újra kellett gondolni, Zolin azóta elhatalmasodott és a katasztrofális egészségügy jóvoltából körbekergette több egészségügyi intézményen, jobbára eddig eredménytelenül, ami után természetesen eszünk ágában sem volt még hozzánk is elrángatni őket.

Törtük a fejünket, hogy azonban ez így sehogy sem jó, na meg úgy volna helyes, hogy meglátogassuk a beteget, így végül Dáviddal úgy határoztunk, hogy ha Zoli nem jön a lasagnéhez, gyógylasagne megy Zolihoz - hátha attól a gyulladás meggondolja magát. 

Így aztán gyorsan egyeztettük velük a tervünket, ami nekik is sokkal jobban hangzott a korábbihoz képest, én pedig rohantam haza munkából carbonárát meg besamelt főzni.

Lasagne (4 személyre)

Tészta (Jamie vidéki konyhájának "Tojás" c. részéből)

- 4 tojás

- 40 dkg liszt

- kevés só

Besamel (arányok innen)

- 4 dkg liszt

- 4 dkg vaj

- 7,5 dl tej

- szerecsendió

Carbonara (Jamie vidéki konyhájának "Cukkini és társai" c. részéből)

- 1 zacskó bébispenót

- 2 csík kolozsvári szalonna

- 4 tojássárgája

- 1 dl tejszín

- só, bors, szerecsendió

- sok-sok reszelt sajt a rétegzéshez.

Azt ugyan nem teljesen gondoltam át, hogy a frissen sült lasagnét a tűzforró jénaiban mégis hogy a francba fogom átmanőverezni hozzájuk, de mindenesetre úgy belejöttünk a csomagolásba, hogy még a bruschettához is gyors bepakoltam és már rohantunk is, a Városliget felé sétáltatott kutyák nem kis örömére. 

Odaérve ittunk is gyorsan egy mézes barackot a sok izgalomra, Fruzsiék megmutatták az új szuper csilli-villi gőztisztító gépüket és hogy mi mindent újítottak be a lagzi óta, meg persze elmesélték megpróbáltatásaikat az időpont igénylés és betegség-kivizsgálás szövevényes útvesztőjéről, majd nekiálltunk ciabattát pirítani és lasagnét kockázni, rozé fröccsözni és még egy kicsit mézes barackozni, úgyhogy az estére nem lehetett panasz.

A hétvégére pizzasütés volt a terv és ez nem változott a lasagne hatására sem, úgyhogy szombat délelőtt elmentünk bevásárolni Dáviddal a létező legrosszabb módon - gyakorlatilag ugyan listával, de hát azon a listán aztán minden volt. Annyira belejöttünk a feltét-kitalálásba és annyira mindenfélét akartunk enni és annyira elcsábított, hogy végre nem kell választani és nem kötött kínálathoz vagyunk kötve, hogy magától értetődő módon elragadott minket a hév és megvettünk MINDENT. Épp most olvasom Dan Ariely Kiszmíthatóan irriacionális című kötetét, melynek tükrében kimondottan ironikus a fenti manőver, no de mással is tudnék vitatkozni abban a könyvben, így ezennel nagyvonalúan megbocsátok magamnak.

A sütést megkezdve aztán kiderült, hogy így volt jól, mert annyi pizzát kihoztam a tésztából, hogy simán elkélt minden, amit vettünk. Közben átjött Vlagyimir is, úgyhogy plusz egy férfival nőtt a közönség is rá, így végül az ámokfutásunk legitimálva lett és nem csak rosszul nem kellett éreznem magam, de még egy kis büszkeség is belefért a két kajakómától félájult hapsiban gyönyörködve.

Pizza alaptészta - hogy hány személyre, attól függ, mennyire tudod kinyújtani

- 0,5 kg liszt

- 325 ml langyos víz

- egy tasak instant élesztő (7 g)

- 1 tk. só

A pizzasütés végül azért is lett kifizetődő stratégia, mert így holnap van mit vinnünk munkába, ami szintén nem utolsó szempont.

Note: A tévé félelmetes találmány. Még ki fogom találni, hogy csinálja, de olyan csodálatosan nosztalgikus, családias élmény (pont mint a hétvégi pizza), hogy itt zümmög ezen a szép vasárnap estén, amíg én pötyörészek és lélekben készülök fel/sajnálkozok előre az új hétre, hogy esküszöm, kisimult az összes idegvégződésem.