Porter

Tudom, hogy ilyen idős koromra megtanulhattam volna már, hogy mindig azok a legjobb bulik, amelyeket az ember nem tervez. Fruzsival egy kimerítő hét végére egyszerre ért meg bennünk az elhatározás, hogy "hát erre igazán megérdemlünk egy sört", így egyetlen óra leforgása alatt elhatároztuk és le is szerveztük, hogy egy cseh sörözőben találkozunk. 

Mi még megvártuk a csőgörényt (vízvezetékszerelő), de utána folyamatos telefonos kapcsolattartás közepette megérkeztünk mind - hála a fiúknak, nem csak sörözni, de Becherovkázni is. 

Nem tudom pontosan, mi, meg hogy történt - én megkóstoltam a citrusos Becherovkát és a simát, mire megkaptam Zolitól, hogy "beléptem a királyok klubjába", ittam valamilyen világos sört, de arra tisztán emlékszem, hogy a Porter tette be a kaput. Rettenetesen szeretem a barna sört, de nem értem, miért éreztem pont ezt méltó lezárásnak. Ehhez feltehetően már több köze volt a Becherovkának, mint nekem.

Az egész este rettenetesen felszabadult és önműködően lendületes volt (mint ahogy az egész megszervezése is), de mire fél 12-kor vidám társaságunk megindult hazafelé, egyértelművé vált számomra is (már azon túl, hogy holnap mocskos szarul leszek), hogy nagyon rég nem volt ennyire jó hangulatú és spontán estém, és hogy ezt voltaképp mennyire sajnálom.

Másnap röhögve tárgyaltuk meg cseten, hogy egyik társaság sem egy matyó hímzés és hogy ma Fruzsival egyikünk sem lesz a háziasszonyok gyöngye. A másnap kajáért kiáltott, de hát... Én végül összetalicskáztam magam egy kupacba és elmentem Dáviddal boltba, teljesen kifundált menünkből sokáig csak a gourmet összeállítás hideg reggeli valósult meg, aztán készítettünk zöldbablevest, disznó curryt rizzsel meg májpástétomot, de a palacsinta mára maradt, a fenti három így is teljesen kimerített, pedig isten a tanúm, hogy semmit nem csináltam egész szombaton. 

S mindezek után kiderült, hogy Fruzsiék sokáig ki sem keltek az ágyból és az ebédet is rendelték. Én meg ott álltam, hogy ennyi eszem nekem is lehetett volna. Na mindegy, nem jöhet össze minden. :')

U.I.: Még most is sokszor eszembe jut a Porter hívogató, karamellás illata, gyönyörű, meleg árnyalatú, de diszkrét habja. 

Jó dolog ez a cseh sör, csak ne lenne ilyen rohadt erős.