Lady Champignon látogatásai más erdőkbe

Valahogy tényleg büszke és kielégítő érzés lakomamennyiségű jó kajával megtömni a családot. Amúgy is szeretek több fogásos vacsorákkal vesződni, kiváló minőségű étellel ajnározni a szeretteimet és különleges fogásokkal próbára tenni magam, de a tematikus vacsorák ezeknek olyan kombinációi, ahol a buliszervezés, a dekoráció készítése külön hozzáadott öröm, az eredménnyel pedig mindenki jól jár - a vendégek és én is. A borvacsora ötletét valójában félig-meddig nyúltam. Még életem első szerelmének családjánál volt szokás, hogy miután sváb vidéken éltek, ahol a Márton-napi libázásnak abszolút nagy hagyománya van, családilag összedobtak maguk is mindig egy szép nagy libára. Ezt aztán valakinél elkészítették (évente másnál), ahol összegyűltek mind, megkajáltak és jól mulattak. Ez már akkor is bejött, egyrészt mert akkortájt kezdtem én is a tavasz-nyár tengelyről az ősz-tél preferencia felé húzni, másrészt mert a pompás családi lakomák elkötelezett rajongója voltam magam is saját családi s...

Egészen a mai napig meg voltam róla győződve, hogy nem akarok halloweenezni idén. Bulit sem szerveztünk, időnk sem nagyon lett volna rá és nem is nagyon éreztük ezt most valahogy, az egész lakást természetes és őszies hangulatba öltöztettem. Úgy éreztem, most a tesós őszi borvacsora (erről is írok még) most épp elég lesz, ennél többre se lehetőségünk, sem vágyunk igazán nincs. Aztán ma reggel felkeltem és hiányérzet kezdett bennem motozni. Eljött az október vége és sehol az izgatott készülődés és várakozás, sehol a bevásárlás, a dekorálás izgalma, sehol a vad ötletelés (mi legyen a téma és mire lesz hozzá szükség), sehol a szervezkedés, hogy minden időben meglegyen... és főleg sehol a várakozás, hogy mikor jön el végre a nagy nap és érkeznek meg végre a meghívottak, hogy lássák, mi mindennel készültem nekik. Ám annak rendje és módja szerint a hiányérzetet egy perc alatt felváltotta a vágyakozás, ami aránytalanul gyorsan eszkalálódott. Csak úgy az íze kedvéért beraktam Youtube-...