Lady Champignon látogatásai más erdőkbe

Meglepően kellemetlenül reagáltam a tényre, hogy az ajándékaim vagy nem értek ide, vagy még nem rendeltem meg őket, pedig tudtam, hogy így lesz (hát én intézem) és eddig azt gondoltam, nem számít, mert ez már tényleg csak az extra, a hovatovább egy tökéletesen szállított éven, de na, ez a hagyomány része, és mint ha egy kötelező pont a menetrendből kimaradt volna. Még most, másnap reggel is viszketek, hogy nincsenek tökéletes kis ajcik, széttépett csillogó papírok és szalagok a fa alatt. Apró szépséghiba, így lett volna 150%, mert így csak 120%, ugye, sosem láttunk még perfekcionizmust működés közben. :') #irony Olyan volt a tegnapi nap, mint az egész év. Sokat dolgoztam a fával, jól elfáradtam, mire beállítottam (de addig kell rögzíteni, amíg nincs feldíszítve, vagy csálén fog állni a díszekkel együtt is, pár gömbbel és boával ezt nem lehet maszkolni, ugye), olyan menüt állítottam össze, ami finom volt és mégsem haltam meg hajnal óta a konyhában, ünnepi, de nem iszonyú munka - döb...

Idén nagyon sokat jelent nekem ez a szó. Firenzében földgömb charmot vettem a karkötőmre minden korábbi berzenkedésem ellenére ("mindenki világutazó, de attól, hogy évente felszállok egy-két gépre, én nem vagyok az!"), mert akkor döntöttem el, hogy elmegyek Peruba, és mert egymillió okom lett volna rá, hogy nyomorultul érezzem magam a szerencsétlenkedéseim látva, én mégis végig boldog voltam. Nem tudtam levakarni a képemről a mosolyt és a lelkemből ki azt az érzést, hogy valahogy majd lesz. És az emberek kedvesek voltak hozzám, a hátam simogatták, mosolyogtak rám, bíztattak, hogy erőltessem csak azt az olaszt (ha a hajuk tépték is ki fejben), javaslatokat tettek, segíteni akartak. Annyi emberi kedvességgel és jósággal találkoztam, hogy egyszerűen nem fogott golyó. A charm pedig ettől az egésztől hirtelen új értelmet nyert, és én visszamentem érte. Kicsit live action Hamupipőke koppintás, de őszintén úgy éreztem, hogy amíg "bátor vagyok és kedves", az én embereim min...