Lady Champignon látogatásai más erdőkbe

Harmadjára futok neki ennek a bejegyzésnek.  Először szétesett, aztán olyan hulla dark lett, hogy csak azt tudtam, ezzel sok minden lesz, de hogy megosztva nem, az kurva biztos. És most itt vagyok megint. Már megint megsértődtem, ezúttal azonban nem azért, mert nem történnek úgy a dolgok, ahogy akarom, hanem azért, mert tervem sem volt igazán, amire hivatkozva megsértődhettem volna. Krétával írt, fekete táblafestékkel lefestett tojásokat akartam erre a húsvétra, esetleg fehér és rózsaszín akrillal lefestetteket köztük, selyemvirágokat, rózsákat, rózsaszínt, fehéret, feketét. Az igazság azonban az, hogy végig sem gondoltam rendesen, sőt, félig impulzívan vettem ezt-azt, mikor elmentem a hobbi-boltba bevásárolni további alkatrészeket az epoxi-ékszereimhez , de többször sem voltam, nem is volt mihez, mert ez a tervezgetés valójában semmi volt ahhoz képest, hogyan készültem az ünnepekre régen. Szóval ültem a félkoncepciómmal ma reggel a már futó workshopomon (még az ilyenkor szokásos t...

Még januárban bevásároltam műgyanta (resin) ékszerek készítéséhez, de nem tudtam nekidurálni magam. Ott volt a fiókban, tudtam, hogy van, azt is, hogy akarom, csak elkapott az anyám lánya effektus: családom kérlelhetetlen maximalizmusa ti. vagy tökéletes lesz, vagy nem is érdekel, görcsbe húzta a gyomrom, a kezem, meg úgy mindenem. Annyi dolgot kinéztem Pinteresten, a felét meg sem kaptam a boltban annak, amit akartam, duzzogtam, és nem voltam hajlandó nekiállni. Néha rányitottam a fiókot, aztán szépen vissza is csuktam. Aztán belevágtam egy csúfos macaron kísérletbe, ahova Levit is magammal rántottam (a tésztám a videókból kiindulva jó volt, csak hát a gázsütő ugye, odáig se jutottam el, hogy kiderüljön, hogy alul- vagy túlkevertem, mert az alja égett, a teteje nyers volt, három tepsivel kínáltuk meg a kukát, kettőből meg mandulás puszedli lett), egy szó mint száz, nem volt egy fáklyás menet, nekem meg bezúzta a lelkesedésem. Az egészet. Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy ez hülyesé...

 Nem tudom, hogy hogy, vagy miért van az, hogy akkor alkotok a legjobbakat, ha minden különösebb rákészülés nélkül nekiesek a konyhámnak (ugyanitt lásd  kelbimbós spagetti ). Én csak vacsorázni akartam, a fejemben egész nap két szelet finom félbarna pirítós, avokádó, buggyantott tojás és esetleg sült bacon keringett. Aztán ahogy nekiálltam, szomorúan konstatáltam, hogy az avokádóm megadta magát, így ez a komponens ugrott, majd miután gondoltam esetleg tonhalra, kiderült, hogy jobbik felem elmelegszendvicsezte. Jó, akkor mindegy. A tojást nem engedtem el, rámartam és szájzárat kaptam, elég egyértelmű volt, hogy akkor is eszek, ha semmi más nem lesz hozzá. Azt viszont tudtam, hogy van itthon sűrített paradicsom és csicseriborsó - eszembe jutott Zsanival a Leila's-ban tett látogatásunk (a Dobrumba, egy volt azeri kollégám édesanyjának főztje és a Leila's óta eléggé rácsavarodtam a közelkeleti konyhára, azóta többször rendeltem hummuszt ilyen-olyan kombókban), és akkor már éreztem...