A vegyi labor

Még januárban bevásároltam műgyanta (resin) ékszerek készítéséhez, de nem tudtam nekidurálni magam. Ott volt a fiókban, tudtam, hogy van, azt is, hogy akarom, csak elkapott az anyám lánya effektus: családom kérlelhetetlen maximalizmusa ti. vagy tökéletes lesz, vagy nem is érdekel, görcsbe húzta a gyomrom, a kezem, meg úgy mindenem. Annyi dolgot kinéztem Pinteresten, a felét meg sem kaptam a boltban annak, amit akartam, duzzogtam, és nem voltam hajlandó nekiállni. Néha rányitottam a fiókot, aztán szépen vissza is csuktam.

Aztán belevágtam egy csúfos macaron kísérletbe, ahova Levit is magammal rántottam (a tésztám a videókból kiindulva jó volt, csak hát a gázsütő ugye, odáig se jutottam el, hogy kiderüljön, hogy alul- vagy túlkevertem, mert az alja égett, a teteje nyers volt, három tepsivel kínáltuk meg a kukát, kettőből meg mandulás puszedli lett), egy szó mint száz, nem volt egy fáklyás menet, nekem meg bezúzta a lelkesedésem. Az egészet.

Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy ez hülyeség, ennyitől nem lehet világgá menni, bizonyára a korábban emlegetett bezártság, Covid és barátai sem tettek jót a dolognak, de úgy maga alá temetett a csalódottság, hogy arra felesleges lenne a szavakat pazarolni. 

Bestresszeltem továbbá, miután polimer-technológián edzett jobbik felem szétriogatott, hogy ez is bonyolult, hogy oda kell figyelni, óvatosan kell vele bánni, kísérletezzek először, hogyan viselkedik az anyag blablabla, én meg ott álltam, hogy király, mostmár tuti soha nem nyúlok hozzá.

A héten szabin voltunk Levivel és végül ismét belelkesedtem, hogy alkotni akarok. Erre akartam használni ezt a hetet. Majdnem nekiugrottam egy sokadik projektnek, pedig korábban bevásároltam hobbibeton ékszerekhez, üvegmaráshoz és vászonszatyor-festéshez is, de azokhoz sem úgy kaptam alapanyagokat, ahogy szerettem volna, így annak rendje s módja szerint besértődtem azokra is, de persze a szappanöntéshez, amit most néztem ki, ugyanúgy nem volt minden, amit akartam (nem nagyon kísérletezek, mehetnek egyből a súlyosabb projektek, a páros lábbal segges az ilyen elhatározásokba, mert nekem mindig minden kell és azonnal), úgyhogy megint elkedvtelenedtem, ahogy illik.

Szerencsém volt, mert Levi józanságára számíthattam, ő intett, hogy

a) ott van minden a resinhez, és még el sem kezdtem, és erre speciel ő is kíváncsi, csináljam meg azt és

b) egyébként is szedjem már össze magam, tök ügyes vagyok, hogy az istenbe tudott így az inamba szállni a bátorságom egy rohadt sütitől, ráadásul úgy, hogy erősen megalapozott a gyanú, hogy a sütő hibája volt az egész.

Remek kérdés.

Végülis a körmömet is magamnak csinálom, sőt, már az egyik barátnőmnek is, azzal is boldogulok, a technológia, az anyag pedig tök hasonló, annyira nem cseszhet ki velem. Arról nem is beszélve, hogy az isten szerelmére, ékszerkészítő hobbigyanta, annyira nem lehet agysebészet, elvileg arra fejlesztették ki, hogy a magamfajta lelkes amatőrök otthon bohóckodjanak vele, ha ezt sem tudom megugrani, nyugodtan levihetem a kreatív fiókjaimat az utcára és felgyújthatom őket.

Így morfondírozgattam magamban, aztán fogtam magam, kiborítottam mindent a nappali padlójára, ahogy kell, azért a biztonság kedvéért még halogattam vagy két napot és megnéztem olyan hatezer videót, de végül nekiálltam.

Én ilyen ideges időtlen idők óta nem voltam, remegett a kezem, felugráltam, leültem, nagyon alaposan felkészültem, ami rám egyébként egyáltalán nem is jellemző, kartávra be volt készítve minden, még amiket bele akartam rakni is fel voltak előre aprítva, nem ismertem magamra. Levi fürdött, én meg a kádhoz is odarohangáltam és pacsálás közben inzultáltam, hogy meddig kell ezt keverni, hogy mit gondol a műszaki megoldásaimról, és nagyon büszke vagyok rá, hogy mostanra az ékszereim készen vannak, ő meg még nem szakított velem.

Az Innodekor gyantáját tudtam megvenni a Kreatív Hobbyban - mielőtt bárkiben felrémlene, nem, ez nem szponzorált tartalom, csak azért írom le, mert nekem most ezzel van tapasztalatom, méghozzá igen jók.

Magától értetődő módon én is tartottam némi bénázási bemutatót, a 2 számmal nagyobb kesztyűben fecskendővel műgyanta adagolása gyakorlatsorom 10-ből maximum 3 pontos lett, de minden fiaskó az én hibám volt, nem a gyantáé. Az ugyanis nagyon gyönyörűen adagolható és kimérhető volt, időre csinált mindent, ami a használati utasítás szerint dolga volt (btw nem adtak hozzá, nekem kellett rákeresni neten, mázli, hogy a cég honlapján fenn volt pdf-ben), nem kellett órákig kavarni meg zöcskölni, hamar elegyedett a gyanta és a térhálósító, a buborékok nagyrészt sajátmagukat számolták fel, nem volt csíkos, nem volt semmi. Az egyetlen meglepetést az okozta, hogy folyósabb volt, mint amihez körmözésnél szokva vagyok, de szépen terült, nem kellett a fecskendővel cucakolni, légbuborékokat kockáztatva.

Az eredménnyel pedig annál is inkább elégedett vagyok (mostmár, azért volt itt is egy kis érzelmi hullámvasút), mert mindazon túl, hogy tiszta vegyésznek éreztem magam, meg boszorkánynak, aki már megint főz valamit a maga kis boszorkánykonyhájában, egyből nehezített terepre mentem és mold nélkül is öntöttem ékszert (páros lábbal segges, tudjátok, ahogy meséltem), amik szintén sikerültek.

Rettenetesen örülök, hogy hallgattam Levire. Vannak hibák? Igen (a mold nélküli öntésnél egyrészt óvatosabbnak kell lennem, másrészt, soha, soha, soha többet barna ragacs!). Van hová tökéletesíteni? Igen (a gyűrűim aljára a szivaccsal dermedt rá a gyanta, ahogy lefolyt - le lehet szedni, de azért nem olyan tökéletes, mint ha nem kellene). Mégis gyönyörűek lettek, egészen trendik, úgy dizájnolva, ahogy én akartam, és imádtam Levi hangjában az őszinte meglepetést és csodálatot, ahogy meglátta őket és ennyit mondott: "nahát, milyen igényesek!" <- yas, ez bók, ez hatalmas bók, mert ő attól is intett, hogy egyből ekkora fába vágjam a fejszém, azt akarta, hogy kísérletezzek vele, ahogy írtam is, nem azért, mert a képességeimben nem bízik, hanem mert nehéz anyagról van szó, de be tudtam bizonyítani mindkettőnknek, hogy egyből is meg tudom ugrani, és ez most olyan valami, amibe két kézzel kapaszkodok

További képek az Instán, ahol egyenként is megtekinthetők, és addig is - visszatértem, a boszorkány tovább kotyvaszt!