A kedd reggeli latte

Csináltam egy tejeskávét és kinyitottam a laptopot, mert úgy éreztem, most jött el a pillanat. Előtte már lefürödtem, de igyekeztem valami friss illatú tusfürdőt választani, hogy életet pumpáljon belém, mert féltem, hogy állva elalszok a tusolóban. Nem tudom, milyen módosult, félájult tudatállapotban kíséreltem meg mindezt, mindenesetre a blogom címe úgy villámlott belém, mint ha mindig erre vártam volna, pedig napok óta egy word-öt erőszakoltam vele, hol Dáviddal, hol nélküle.

Anyósom és apósom már megint aránytalanul jófejek voltak – a névnapomra elektromos tejhabosítót kaptam tőlük. Van egy hosszútávú és egy középhosszútávú listánk Dáviddal, amely elérendő terveinket tartalmazza. Általában ha valamilyen esemény közeleg, Dávid erről olvas be valamit telefonon, amely rövidesen egy cuki szatyorban landol. Na persze én a tejhabosító alatt csak valami teljesen basic, elemes kütyüre gondoltam, így amikor megláttam az elektromos szerkezetet, úgy éreztem magam, mint aki mindjárt nyit egy kávézót.

Nagyon kimerülten ébredtem, de az nem úgy van, hogy valaki csak úgy lerak egy vadiúj konyhai berendezést a lakásomba, én meg nem settenkedem körbe. Kinyitottam, letéptem mindenről a fóliát, természetesen anélkül, hogy előzetesen meggyőződtem volna róla, hogy nekem onnan minden kelleni fog. A használati utasítás gyors átfutása után nyilvánvalóvá vált, hogy ez egészen komoly gépezet – ja hogy itt többfélét is lehet, kérem! Akkor ezt a kettőt nem együtt használom, és ha ezt itt hagyom, akkor ez itt nekem nem fog csinálni semmit. Akkor cseréljük ki! Leszed… feszegetni kell. Ó baszki, el fogom törni. Ja de nem törtem el. Csak így kell! Meddig töltöm, mit ír ez a sz… ja de ott is van. Ja de oda is van rajzolva, hogy mikor melyik… háh, hát ez tök könnyű.

Bár első tejhab készítésem nem volt teljesen szívrohammentes, sikerrel jártam, ami egyből úgy a fejembe szállt, hogy még fahéjjal is megszórtam a tetejét, a stencilemet is előkaptam, bár erről jobban tenném, ha hallgatnék, mert bőven van mit gyakorolni rajta. Ha ezt előre tudom, az üveg lattés pohárba rakom. Na mindegy.

Akármilyen pohárban van is és akármilyen felismerhetetlen mintákat is szórtam rá, amiket jobbnak láttam egyből elkeverni, mindenesetre nem tudtam betelni a gondolattal, hogy megcsinálhatom nyugodtan a kávémat és kíséretében az oldalaimat böngészve békében megkezdhetem a napom a konyhaasztalnál. Az ember tele van mindenféle nagyívű gondolattal, mikor szabadságra megy, hogy hogy nem fog semmit csinálni és hogy fog sokat aludni és társai, de az ördög azt hiszem ilyen kómás kedd reggeli összegányolt lattékban rejlik.