Az én komfort ételem. Vagyis ételeim. +1 zene

Nem tudom, hogy a tegnapi bejegyzésem ihletett-e meg, de arra jutottam, hogy ma rakott spagettit főzök.

Amíg alsó tagozatos voltam, péntek esténként összejártunk anyu középiskolás barátnőjével, akinek velem egyidős lánya, az osztálytársam volt. A program mindig ugyanaz volt: a barátnőm bátyja számítógépezett elvonulva, a barátnőm, Kata meg én Modern Talking számokra zenekarosat játszottunk a barátnőm elsötétített szobájában (mi voltunk az Aranycsapat, bezonyka), amíg anyámék a háttérben zümmögő tévére rakott spagettit csináltak és rengeteget beszélgettek. Amikor elkészült, mi kimentünk, megkajáltunk, ment a Barátok közt, az egész társaság belezsibbadt (pedig állítom, hogy mindettől függetlenül a mai napig egy részt sem láttam egyben), aztán még egy kis játék, és mi bringáztunk szépen haza.

A pénteki "most olyan kaja lesz, amivel a kedvetekben járok" szokás megmaradt akkor is, amikor az összejárások elmaradtak. Mikor az M1-en elkezdték péntekenként vetíteni egymás után az összes Mézga család sorozatot, megszületett az új hétvégi nyitány: Péntek = Mézgáék + Pizza. Úgy vártuk, mint a messiást, és anyu mindig úgy tudta sütni a pizzát, hogy akkorra legyen kész, mire kezdődik a mese. A legjobb az volt, mikor mamát is be tudtuk csalni kicsit, hogy nézze velünk.

És amikor már nem volt Mézga sem, akkor is ott volt a péntek a maga hétvégi ünnepélyességével és anyám egyre finomodó pizzáival és rakott spagettijeivel.
Akármilyen film megtette. Az sem volt baj, ha nem volt, csak mi a konyhában, és beszélgettünk. De a pénteki pizza/rakott spagetti járt. Akkor is, amikor az ember bőrönddel Pestről, a kollégiumból esett haza.

A pizzán nagyon nincs mit magyarázni (és amúgy is volt már róla szó itt), na de a rakott spagetti, az nettó csalás. Eleinte porból csinálták a barátnőjével, meg makaróni tésztával, mert a kölykök azt jobban szeretik, lehet vele szórakozni, meg lyukas - meg egyébként is jobban laktat. Aztán anyám, aki amúgy is mindig elfelé hajlott a bolti megoldásoktól a természetesebbek felé, elkezdett morfondírozni, hogy hát ilyet ő is össze tud ütni. Addig kísérletezett fűszerekkel, paradicsommal, amíg olyan nem lett az eredmény, amit kellően olaszosnak képzelt, de nem volt túlbonyolítva. Finom, és a legkevésbé sem mű.
Na persze, spagettiszószt azóta sem úgy csinálunk, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de ettől lesz ez a miénk: anyám fejlesztette ki, olyanra, ahogy mi szeretjük, és nagyon büszke vagyok rá, hogy szinte ugyanolyat tudok készíteni.

Nem csoda hát, hogy ez valami, aminek a puszta készítésétől is bármikor instant izgatott leszek, a készen tálalt rakott spagetti pedig azzal a boldogsággal tölt el, mint mikor kiskoromban tudtam, hogy anyám ezt készíti és alig vártam, hogy nekieshessek. Az illatából még most is ugyanazt érzem: hogy hétvége van és hogy most egy kicsit többet szabad.

Fogadjátok hát szeretettel a receptjét alant és főzzétek pénteken.

Rakott spagetti - 4 éhesebb főre, mondjuk 2 nő és 2 férfi, vagy 6 közepesen éhesre, mondjuk két nő és 4 gyerek

- 1 csomag spagetti vagy makaróni tészta
- 40 dkg darált hús (most épp marha-sertés mixszel főztem)
- egy 250 grammos sűrített paradicsom konzerv
- 1 fej vöröshagyma
- 1 nagyobb gerezd fokhagyma
- 1 dl víz + amivel a paradicsomkonzerv maradékát a fazékba öblíted
- egy löttyintésnyi olívaolaj
- só, bors, cukor, oregánó, bazsalikom ízlés szerint, illetve a mi családi szupertitkos összetevőnk, a Kotányi pizza fűszerkeverék (ezt amúgy is melegen ajánlom mindenféle olaszos dologra, nem csak pizzára, de még melegszendóra is - olyan jó, hogy patakokban folynak a könnyeim a gyönyörűségtől, ha csak az illata megcsap)
- na és persze rengeteg, de tényleg rengeteg reszelt sajt, akár többféle is kombinálva

Elkészíteni hulla egyszerű, csak megfőzöm a tésztát, meg a többi hozzávalóból a sajt kivételével a sűrű szószt.
Ehhez az olívaolajon megfonnyasztom az apróra kockázott vöröshagymát és reszelt fokhagymát, majd amikor már eléggé felhevült az edény és megpuhult a hagyma, hirtelen szétcsapom 1 dl vízzel és egy picit magában párolom, hogy ne maradjanak úszkáló kockák, csak sűrű mártásalap. Erre dobom rá a húst a sóval, borssal, zöldfűszerekkel, és ha átfőtt, akkor öntöm rá a paradicsomot, amit még a konzervdoboz kiöblítésével keletkező paradicsomos vízzel felöntök, majd ízfokozom némi cukorral, amivel csak még egy kicsit rotyogtatom és kész is. Ügyelek rá, hogy sűrű legyen, de valamivel hígabb, mint ha sima spagettit készítenék, mert a tészta rengeteget beszív és túl száraz lesz másként. Ezt hozzáöntött vízzel vagy elrotyogtatással szabályozom.

A tésztát és a szószt berétegzem egy jénaiba és szétszórom a tetejét sajttal, amiből ha a rétegek közé is jut, az sem baj. 15 perc alatt készre sütöm, de ez már szabadon variálható - alapvetően sültebben, pirultabban szeretem a sajtot a tetején, így általában addig hagyom, amíg el nem éri a kívánt színt, ha de ha nagyon éhes vagyok és nincs türelmem várni, akkor persze hamarabb kiveszem.

Aztán szépen felfalom. Frissen, másnaposan, hidegen, melegen, mindenhogy. Mert mindenhogy jó.