A másnapi lusta ebéd

Mindegy, hová megyek dolgozni, a tényt, hogy az ebédemet ha nem is rendszeresen, de általában én főzöm nagy csodálkozás és ügyességem méltatása szokta övezni. Ugyanígy általában ezekben a helyzetekben nem tudom hallgatóságom számára sehogy sem a főzés ténye mellé tuszkolni azt a másik két tényt, hogy

1. nekem ez egyben a hobbim is és egyáltalán nem fáradtság, sőt - egy hosszú nap után kimondottan kellemes levezetés, illetve

2. válogatós vagyok, mint a rohadt élet, a dolgokat csak bizonyos formákban és bizonyos módokon eszem meg nagyrészt (meg leginkább úgy, ahogy otthon anyu meg mama csinálják és úgy is tanultam meg), szóval ha nem akarok éhen felfordulni, vagy szentségelve megbánni, hogy a sokba került ebédem még csak nem is ízlik, jobban járok, ha elkészítem magam.

Ezeket a környezetem javarészt elengedi a füle mellett "jaj, hát persze, kis szerény" vállveregetéssel kísérve.

De én tényleg a fenti két okból főzök. Csak. És ha az egyik érv nem is érvényes, ez aktiválja a másikat, vagy nagy ritkán a kajavásárlást, amit - hiszen írtam már - 10-ből 8,5-szer keservesen megbánok.

Szóval marad a főzés.

Na de mit csinálok, ha nekem sincs rohadtul kedvem, ha ki vagyok purcanva, ha az úristen ideje sem elég?

Nekiállok kotyvasztani a konyha különböző pontjairól fazékra célzással, korábbi tapasztalataim/korábban olvasott és kivitelezésre szánt receptek spájzom felszereltségéhez idomításával. És így ma pl. új receptet találtam ki véletlenül. 

És most ez is milyen nagyképűen hangzik, pedig isten a tanúm, hogy csak rohadtul ízlett a Jamie's Italianben egy aprótésztás, édesköményes, durván paradicsomos és fokhagymás ragu, amiben pofás kis húsgolyók voltak. Ez járt a fejemben, mikor legutóbb boltba mentünk Dáviddal konkrét elképzelések és így egy tisztességesen megírt bevásárló lista nélkül, és ez járt a fejemben, mikor keresztbe álló szemekkel (fáradtan kancsal vagyok frankón) próbáltam nem a rotyogó másnapi ebédbe fejelni, amíg az az érzés kerülgetett, hogy szerintem pont most tettem kétszer annyi római köményt ebbe a kurva raguba, mint amennyit szerettem volna.

Na mindegy. Menet közben gusztáljuk, valahogy ehetőt csinálunk. Ez mindig ilyen.

S lőn. A római kömény meglepően pont elég volt, talán egy kicsivel lett volna elég kevesebb, de semmiképpen sem zavaró, s ugyanígy minden más is, csak kis só és cukor kellett még. Aránytalanul hamar meglett, Dávid ennek hangot is adott. Én meg megint elszégyelltem magam, hogy majdnem elsunnyogtam a főzést, pedig mindennel együtt alig volt több 45-60 percnél úgy, hogy közben néztünk filmet, olaszoztam és egyáltalán nem haltam bele, most viszont Dávidnak és nekem is van mit vinnünk a munkába ebédre.

Na bumm. Próbáljátok ki és vigyetek ebédre ti is.

Nem-nagy-cucc borsós-gombás tepsis tészta paradicsomszószban

- 40 dkg kagylótészta (bármilyen aprótészta megteszi)
- 0,5 kg darált sertéscomb
- 1 borsókonzerv (400 g - a levét leöntjük)
- 1 kukoricakonzerv (350 g - a levét leöntjük)
- 8-10 apró szemű gomba (vékonyan felszeletelve)
- 1 fej vöröshagyma (vékonyan felszeletelve)
- 3 dundi gerezd fokhagyma (reszelve)
- sűrített paradicsomkonzerv (400 g)
- 15-20 dkg sajt (reszelve, a tetejére)
- 1 tk. só
- 7-8 tekerésnyi bors
- 8-10 reszelésnyi szerecsendió
- 1 tk. római kömény
- 1 tk. oregánó
- 1 ek. cukor
- olívaolaj, csak egy löttyintés a fazék aljára a raguhoz

A tészta és a sajt kivételével a hozzávalókból ragut főzünk. Ehhez olívaolajon elkezdjük pirítani a fokhagymát és a vöröshagymát, majd rádobjuk a húst, erre a cukor kivételével a fűszereket, ha félig átpirult, a gombát is. Ha már többé-kevésbé megfőtt, mehetnek a konzervek: a borsó, a kukorica, majd ha ezek mind rotyogtak egy kicsit együtt, a paradicsom és némi víz (én csak annyit szoktam, amivel kimosom a konzervdobozban lévő maradék paradicsomot). Ekkor kerül bele a cukor, majd szépen összerotyogtatjuk. Kóstolgatjuk és belőjük az ízét nekünk tetszőre.

Ez egyébként nagy előnye ennek a receptnek: szinte bármilyen konzerv zöldséggel jól működik, lehetett volna a gomba is konzerv, de mehet bele bab, lencse, ami tetszik. Ugyanez áll a fűszerekre is, teljesen jól alakítható saját ízlésre is.

A tésztát megfőzzük külön sós vízben, majd ha elkészült, a raguba forgatjuk. Alaposan összekeverjük, elrendezzük egy tepsiben, megszórjuk reszelt sajttal (ebbe is mehet mindenféle otthon talált maradék-vége sajt), végül 10-15 perc alatt készre sütjük - vagy ha a pirult sajt hívei vagytok, mint én, akkor addig, amíg a sajt meg nem pirul a tetején.

Én is most próbálom először, de reményeim szerint pont olyan lesz, mint az összes többi össze-egybe sütött étel - ahogy telik az idő, csak egyre jobb.