Piros

Ültem cékla színűre festett szájjal a shitstorm közepén és arra gondoltam, hogy végül is, ennél olyan nagyon sokkal szarabb a helyzet már nem lehet. Na persze, ennek a kijelentésnek az erejét nem szabad alábecsülni, mind tudjuk, hogy a végzet ezt hajlamos kihívásként értelmezni.

Pötyörésztem a klaviatúrán, belegémberedve ebbe az elcseszett szituációba, mire megcsapott a szamócás tea illata. Nem tudtam, hogy csinálja ezt, hogy lehet valaminek olyan illata, mint egy cseresznyeszedős májusi délutánnak, vagy egy piros pöttyös labdának a virágos kertben, de nem tudtam nem elvigyorodni egy percre. Vidám illatú tea. Lol. Ezt a baromságot.

Megint megcsapott. Kénytelen voltam a bögrémre nézni. Üveg - a bíbor színű tea melengetően látszott át rajta.

Úristen, de jófej vagy. Jófej tea.

Kinéztem az ablakon.

Péntek van. A fene egye meg. Hátradőltem, feldobtam a tappancsaim az asztalra. Nem érdekeltek, nyögve vánszorgó, kelletlen történések - gyertek át a tea gőzén, ha tudtok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

The One who Dared

Kör kettes, Szív királynő

#1 Faith