Az önálló bableves

-
Meglepett, milyen határozottan írtam alá a szerződést, milyen könnyen siklott a kezem a papíron. Egyszer sem inogtam meg. Egyszer sem rontottam. Pedig az ilyen kitöltős papírokat mindig el szoktam. Erő volt az írásomban, elhatározás.

Mikor elmentek, egy pillanatra belém mart, hogy ezzel vége. Aztán rögtön átformálódott a gondolat és egy pillanatra fellángolt a lelkem: hivatalosan is csak én lakom itt, ez a lakás mától az enyém. Nem osztozom senkivel. Egy fiatal nő Budapesten, aki megél itt a fizetéséből egy cuki, pici, belvárosi lakásban.

Kicsit esetlen volt a helyzet, meg én is, meg szokatlan. De tudom, hogy képes leszek rá, akkor is, ha sosem csináltam még.

Immáron ötödik éve az otthonom. Milyen furcsa ez. Együtt költöztünk ide, együtt vészeltünk át annyi mindent. És mégis olyan üresnek cseng ez sokszor. Hányszor bánkódtam, hányszor jöttünk haza szótlanul, hányszor tettem és kényszerítettem magamra dolgokat, amiket nem akartam.

Ennek ezennel vége.

Mikor ideértek, félbehagytam az ebédmelegítést - ma még nem ettem semmit, csak dolgoztam, az jobban lekötött az éhségnél. Most kimentem érte és megpillantottam a nagy tányért gazdagon, mellette a kenyérrel. 

Úgy örültem, hogy bablevest főztem. Ehhez az illik. 

Akármilyen nevetséges, azt éreztem, pontosan tükrözött engem, az életem. A lány, aki bablevest tud főzni, magára is tud vigyázni. 

Otthont tud teremteni magának.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

The One who Dared

-
Hadd meséljem el nektek a bántalmazásom történetét (félreértés ne essék, nem az egyetlenét, csak a legfrissebbet - gyönyörű, nem?). Egyben ez egy figyelmeztetés, hogy akinek sok lehet, felkavaró, vagy érintett, az most lehet, hogy jobb, ha nem olvas tovább. Hála istennek a legrosszabb nem történt meg, és az én sztorim happy end, de akinek volt már ilyenben része (és sajnos túl sokan vagyunk), az tudja, hogy az emlékek bármitől előtörhetnek. Ha nem érzed magad most stabilnak befogadni, jobb nem kockáztatni. Életem kalandjára készültem, én csak annyit kértem, hogy adjanak valakit mellém, aki hajlandó közösködni - életem első tengeren túli útja, jobban érezném magam, ha van, aki segít (hiába csoporttal mentünk, alapvetően az utazást mindenki maga intézte, én a magam részéről egyedül jelentkeztem, ezért kértem a szervezőt, hogy ha van más a csoportban, aki szintén egyedül jelentkezett, de nincs ínyére a dolog, kössön vele össze). Az első találkozó alkalmával rám hajtott. Nyitott, kedves, b...
További információk

Kör kettes, Szív királynő

-
Találok abban valami ironikusan szépet, hogy a Valentin napot a legjobban január 18-án élem egyedül. Ha nagyon őszinte akarok lenni, csak azért utáltam szerencsétlen ünnepet (igen, az, az a Halloween is, az tartja, aki szeretné, tessék tovább fáradni), mert menő volt utálni, és mert savanyú volt a szőlő, hogy nem találom életem szerelmét. Aztán a Valentin nap párkapcsolatban valahogy mindig sokkal rosszabb volt, mert mikor végre örülhettem volna, hogy ünnepelhetem valakivel, az egész mindig rajtam múlt (mit mesél ez el ugye rólam és a sérüléseimről, hagyjuk). Ma, amikor valójában az utazás miatt mentem a Flying Tigerbe (nem reklám, ténymegállapítás), és már másfél órája rohangáltam fel s alá a bolt előtt, mert tesómmal beszéltem, már húzta a szemem a gusztusos kirakat, nekem régen tudnom kellett volna, hogy nem fog menni az utazós tégelyekre szorítkozni, miközben furcsán természetesen és ösztönösen jött a meleg szeretet a szívecskés bizbaszok után. Barátkozzak meg a lágy részeimmel. Na...
További információk

#1 Faith

-
Idén nagyon sokat jelent nekem ez a szó. Firenzében földgömb charmot vettem a karkötőmre minden korábbi berzenkedésem ellenére ("mindenki világutazó, de attól, hogy évente felszállok egy-két gépre, én nem vagyok az!"), mert akkor döntöttem el, hogy elmegyek Peruba, és mert egymillió okom lett volna rá, hogy nyomorultul érezzem magam a szerencsétlenkedéseim látva, én mégis végig boldog voltam. Nem tudtam levakarni a képemről a mosolyt és a lelkemből ki azt az érzést, hogy valahogy majd lesz. És az emberek kedvesek voltak hozzám, a hátam simogatták, mosolyogtak rám, bíztattak, hogy erőltessem csak azt az olaszt (ha a hajuk tépték is ki fejben), javaslatokat tettek, segíteni akartak. Annyi emberi kedvességgel és jósággal találkoztam, hogy egyszerűen nem fogott golyó. A charm pedig ettől az egésztől hirtelen új értelmet nyert, és én visszamentem érte. Kicsit live action Hamupipőke koppintás, de őszintén úgy éreztem, hogy amíg "bátor vagyok és kedves", az én embereim min...
További információk