The Payroll Pinata Cake

Alapvetően szeretem a munkám. A kollégáim még jobban. Ilyen elvetemült társaság nem terem mindenütt a szó legszeretetreméltóbb értelmében, és szeretek a kedvükben járni - úgy értem, szeretnék, ha lenne időm, ami jelenleg meghalni sincs, kicsit meglódult velem a mókavonat, de ez igazán szóra sem érdemes.

Na de régen volt egy jó szokásom, tudniillik hogy a havi zárás kínkeserves periódusát csokival igyekeztem enyhíteni az édesszájú társaságnak, azonban ez egy ideje elmaradozott és ennek bizony hangot is adtak. Történt azonban múlt hónapban, hogy a munka elhúzódott, végül haza is jött velem, és amíg kalkulációkat néztem és vártam, két telefonálás között arra jutottam, hogy ha már úgyis fent leszek fél éjszaka, mi lenne, ha sütnék valamit. Olyan régen nem jutott rá időm, úgy elszöttyögnék vele, amíg sül/áll/hűl igazán haladhat a munka, másnap pedig annyi hónap után végre lesz édesség a többieknek - és most nem is akármi táblás csoki, hanem süti!

Gyorsan megjártam a pite-cupcake-piskóta szentháromságot, de végül nem is sima piskótára esett a választásom, hanem szétnézve a szekrényekben mertem nagyot álmodni, és egészen a torta gondolatáig pofátlankodtam.

Éreztem, hogy ez este kilenckor pont olyan elmebeteg döntés, mint amilyen hirtelen az elhatározás, a szomszédaimnak szolgáltatott habverő metál meg önmagában is elég ellenérv kellene, hogy legyen, de már álltam is a széken és műanyag tálak armadáját a nyakamba borítva cincáltam lefelé a tortaformát a konyhaszekrény tetejéről.

Ha esetleg a torta mint kihívás önmagában nem lett volna elég, a barack likőrös bonbont meglátva már teljesen vérszemet kaptam - arra gondoltam, miért ne pont most próbáljak ki valami újat, így hát nekiálltam pinata tortát sütni.

És mielőtt bárki azt hinné: se nem bántam meg, se nem lett katasztrófa (ez utóbbi legalábbis állítólag, mert én megint meg sem kóstoltam, de egy büdös morzsa nem maradt belőle, szóval hiszek a srácoknak). Az ízek, a recept magát alakította, csak a szokásos jól bevált alapokat alakítottam aszerint, ami otthon volt és szerintem passzolt. De arra jutottam, ezt bizony rögzítem.

The Payroll Pinata Cake

Erre a pici tortára az alábbi recept érvényes (azt hiszem, ez a 16-18 centis forma)

4 tojásos piskóta az alapja

1.       Felverünk 4 fehérjét

2.       4 sárgáját felverünk 4 evőkanál cukorral és fél/1 tasak vanillin cukorral

3.       A fehérjébe beleforgatjuk a felhabosított sárgájából készült masszát

4.       Beleszitáljuk négy evőkanál liszt, fél zacskó sütőpor és egy csipet só keverékét

Bár mindenkinek megvan a maga tuti piskóta receptje, én ezt szeretem, mert mindig szaftos és levegős tésztát ad, nem hagyott még cserben soha. Ha a teteje be is esik, ha átfordítom, amíg kihűl, szinte teljesen helyreáll a formája, de legalábbis jól formázhatóvá válik.

Készre sütjük, teljesen kihűtjük és 3 lapra vágjuk, a középső lapot középen egy nagyobb átmérőjű pogácsaszaggatóval kilyukasztjuk.

A krémhez egy zacskó vaníliás pudingot 2,5 dl tejjel és 3 evőkanál cukorral elkeverünk, elkezdjük melegíteni és hozzáadunk 0,5 dl kávét (a cukor és a kávé mennyisége is ízlés kérdése, függ a kávé fajtájától is), ha besűrűsüdött, levesszük. Kihűtjük a krémet, majd felhabosítjuk 15 dkg puha vajjal.

A lapokat összetöltjük a krémmel, azonban mielőtt rátesszük a tetejét, a középső lukas réteget feltöltjük valamilyen tetszőleges bonbonnal (szerintem ezekhez az ízekhez az alkoholos-csokis alapú bonbonok passzolnak, de nem érdemes túl nagy szeműt választani, mert nehéz lesz vágni utána). Beborítjuk a tortát is a megmaradt krémmel, az oldalára csokiforgácsot teszünk, a tetejére kakaóport szitálunk.