Barackos Kalács

Beüzemeltem a konvektort.

Amikor szakítottam, talán ez volt a legnagyobb parám. Minden infót megszereztem, mindent tudtam erről a lakásról, minden nyomorult apróságot megkérdeztem, és amit nem, az nem volt nagy dolog és bízhattam abban, hogy úgyis megoldom.

Na de engem fatüzelésű sparhelt tüzéről pattintottak, nem gázlángról, és pont ez az egy, ez kimaradt. Hogy hogy van ez a dolog a konvektorral. 

Hihetetlen, hogy már ilyen rég volt - kemény és hosszú tél volt, áprilisban még havazott. Előtte nem sokkal kapcsoltuk le a fűtést. Megvontam a vállam - úgyis lesz valahogy. Emberek teljesen érdektelen kontenteket osztanak meg youtube-on, csak akad köztük egy értelmes is arról, hogy melegszik az egyszeri lány a nagy belmagasságú bérház parányi lakásában.

Kint pocsék idő volt - hát megjött az ősz, igazán, bár fel sem fogtam. Mindjárt október! Egészen szürreális, hogy már öt hónap eltelt. Úgy vágtatott el velem az elmúlt időszak, hogy ha nem lennének róla képeim, amiket visszanézhetnék, nem is lenne valóság. 

Muszáj időt találnom arra, hogy megálljak és éljek, lássak és átértékeljek.

Tegnap pedig ilyen nap volt. Ahogy a konvektor szaga bejárta a lakást, ahogy kiszellőztettem és kintről bejött az ősz hideg illata, ahogy kivételesen nem rohantam, végre a fűtés melegével én is megérkeztem. Időt találtam magamra, és ez óhatatlanul visszarepített Balotára, a sparhelt, anyu és mama mellé, a meleg konyhába, ahol hatkor már égnie kell a villanynak, mert korán sötétedik, a tűz vígan pattog, a tüzelő hurcolja magán a kint leheletét, egyedül és mégis együtt, ahogy a birodalmam körbevesz, mint a kalács illata, amit anyám vasárnap leginkább kínjában sütött, mert nem volt jobb ötlete.

Vasárnapi barackos kalács szabadnapos szerda délután (és amit csütörtök reggel sütsz meg végül a kollégáknak, mert rájössz, hogy annyira nem tudsz keveset sütni, hogy mind megedd)

- 75 dkg liszt

- 1 csomag instant élesztő

- 1 tojás

- fél ek. só

- 2 ek. cukor

- 125 g margarin

- 2-3 dl tej - amennyit felvesz

- 1 üveg (300 g) lekvár, bármilyen ízesítésű (bár én mama barack és szilva lekvárjával szeretem a legjobban)

Az élesztőt felfuttatjuk a cukros, langyos tejjel, közben a lisztbe mérjük a sót, a margarint és beleütjük a tojást. Hozzáadjuk az élesztőt és begyúrjuk a tésztát, majd kelesztjük langyos helyen, tiszta konyharuhával betakarva, amíg a tészta a duplájára nő.

A kelt tésztát vékonyra nyújtjuk, téglalapokat vágunk belőle (én olyan 8*10-eseket szoktam, de leginkább ahogy esik, úgy puffan), az egyik oldalára 1,5-2 teáskanál lekvárt halmozunk, a téglalapok szélét lekenjük tojással és buktákat hajtunk belőlük. Kicsit kelesztjük a deszkán (ez jó lehetőség arra, hogy ha valamelyik szétnyílik ez alatt, azt még rögzítsük, mielőtt a sütőbe kerül), ezalatt előmelegítjük a sütőt - az én kis elektromos sütőm alul-felül fűtőszállal 180 fokon teljesít tökéletes szolgálatot. Tepsire helyezzük a buktákat egymástól tisztes távolságra az összekelést elkerülendő, bekenjük a tetejüket felvert tojással és repülhetnek is a középső rácsra, amíg aranybarnára nem sülnek.

+1 Tokányos máj rizzsel, csak meleg és laktató, de semmi csicsa jeligére

- fél kg csirkemáj

- egy közepes fej vöröshagyma

- fél étkezési paprika

- 4-5 dl víz (attól függően, mennyire szaftosan szeretjük)

- só, bors, majoranna ízlés szerint

- kevés zsiradék (olaj, olívaolaj, de én sertés zsírral is imádom készíteni)

A hagymát az olajon megdinszteljük - én egyébként miután utálom, ha a kis kockák megmaradnak akárcsak nyomokban is, amikor nagyon sistereg, kis vizet löttyintek hozzá, hogy szétcsapja kicsit a hagymát, kevergetem, és ezt addig ismételgetem, amíg dinsztelt hagyma helyett leginkább karamellizált hagymapürét pépesítek a fazék alján (finnyás vagyok jessz). A felcsíkozott májat rádobjuk, ahogy a fűszereket is és picit megpirítjuk (aki szeretne, tehet rá kevés piros paprikát is, de akkor jobban kell figyelni, mert a fűszerpaprika keserű, ha megég). Felengedjük vízzel és rádobjuk a fél paprikát, melyet mindenki ízlése szerinti darabokban tehet bele, mondom ezt azért, mert én nagyon maximum kettőbe vágom, hogy ki tudjam halászni, de akinek nincs ellene kifogása, vágja kisebb darabokba és főzze bele alaposan, ezzel is szaporítva a mártást. Elrotyogtatom annyira a levét, hogy azért maradjon valamennyi szósznak a körethez - mert én rizzsel imádom, sok-sok szafttal. 

Régen, amikor tanultam pálcikával enni, ezt is azzal ettem. Nem vicc.