Lady Champignon

Ázok a tusolóban, hallgatom a kedvenc jósnőmet Youtube-on. Mekkora marhaság, igaz? Egy olyan nő, mint én, aki mindig kellő megfontoltsággal tette egyik lábát a másik után azt hallgatja, hogy egy texasi (egyébként gyönyörű és elragadó) hölgy mit gondol a jövőjéről. Elnézést. Nem ő gondolja, a kártyából olvassa. Minden mondata arról szól, hogyan fogok valami váratlant csinálni - de hát Vízöntőként már csak ez az ember dolga, hogy új utakat járjon, lázadjon a rendszerek ellen, a saját módszereivel boldoguljon...
Ötvenedjére hallgatom ezt a videót, de most kitágul a szemem. Instagram. Külön profil. Lady Champignon. Moods. Amit mindig is terveztem.

"Be unapologetically yourself."

Hirtelen sürgetés szökik fel a mellkasomban, látom az egészet magam előtt. Következő hétvégén kezdem. Új év, új kezdet. Heti posztolás. Egy fotó illusztrálja instagramon. Moods. Még Peru előtt. Nyilvános profil. Nincs marketing, nem érdekel ki találja meg. Csak írni akarok. Mióta.

Majd most megteszem.

Ki fogja olvasni? Őszintén, számít ez? Magamnak csinálom. Egy blog, ami engem kér számon, hogy állok a terveimmel. Na, nem szó szerint, csak mivel ott lesz rajta mindig minden, elég könnyen nyomon lehet majd követni, mit csinálok. Heti posztolás. Megőrültem? Miről akarok én ennyit írni? Nincs is rá időm. Számít ez? Nincsenek terveim, csak csinálni akarom. Majd most lesz, az életem egyébként is olyan, hogy mindig lesz mit találnom, amiről írhatok.
Az egész úgy áll össze hangos kattanásokkal a fejemben, mint egy előre kitervelt mesterterv, pedig most fut végig az agyamon először. Közben Diane beszél, és minden, amit mond, olyan, mint egy zárpöcök, újabb hangos kattanással ránt a helyére egy újabb részletet és enged utat a születendő tervnek.

Kirohanok, és ezt is blogolom, de már viszket a tenyerem, hogy beírjam a plannerembe.

Jövő héten indul Lady Champignon.