Bejegyzések

Paracasi homok

-
Szedem ki a mosásból a bézs rövidnadrágom és azon tűnődöm, hogy a mosás viselte meg az anyagot és attól érdes a tapintása, vagy még mindig az a megközelítőleg 15 kiló sivatagi homok karcoskodik benne, amivel a sandboarding alatt a ruhám és nem kizárható módon az összes testhajlatom is telement. Végig akartam blogolni Perut és minden nap megszülettek a fejemben a bejegyzések, de végül - hála istennek? - sosem maradt rá idő, pedig ezer gondolatom volt (egy konkrét bekezdés egy paracasi reggeliből A-val és P-vel még most is a fejemben van). Igen, így fogom megírni az útibeszámolóm, monogrammokkal, még fogalmam sincs, hány részletben, és nem tudom egyáltalán, hogy időrendben-e. Az viszont elég valószínű, hogy az egész középpontjában az én jellemfejlődésem lesz. (Bocsi.) És bár eddig tiltakozott ellene az agyam, úgy érzem, a beszámolót már az előző bejegyzéssel megkezdtem. Mert most viszont már, hogy minél több idő telik el, úgy érzem, a történet így teljes: a jellemfejlődésemtől és Perutól...
Megjegyzés küldése
További információk

The One who Dared

-
Hadd meséljem el nektek a bántalmazásom történetét (félreértés ne essék, nem az egyetlenét, csak a legfrissebbet - gyönyörű, nem?). Egyben ez egy figyelmeztetés, hogy akinek sok lehet, felkavaró, vagy érintett, az most lehet, hogy jobb, ha nem olvas tovább. Hála istennek a legrosszabb nem történt meg, és az én sztorim happy end, de akinek volt már ilyenben része (és sajnos túl sokan vagyunk), az tudja, hogy az emlékek bármitől előtörhetnek. Ha nem érzed magad most stabilnak befogadni, jobb nem kockáztatni. Életem kalandjára készültem, én csak annyit kértem, hogy adjanak valakit mellém, aki hajlandó közösködni - életem első tengeren túli útja, jobban érezném magam, ha van, aki segít (hiába csoporttal mentünk, alapvetően az utazást mindenki maga intézte, én a magam részéről egyedül jelentkeztem, ezért kértem a szervezőt, hogy ha van más a csoportban, aki szintén egyedül jelentkezett, de nincs ínyére a dolog, kössön vele össze). Az első találkozó alkalmával rám hajtott. Nyitott, kedves, b...
Megjegyzés küldése
További információk

Főemlék

-
34 éves leszek és 34 barátom ünnepelte velem a születésnapomat. Elég húzós hetek vannak mögöttem, és akkor nem is voltam teljesen őszinte. A hullámvasút nem képes leírni, milyen amplitúdókkal zajlik az életem, magukról a tanulságokról pedig mindenképpen szeretnék egy külön bejegyzést, de a szülinapi bulim kontextusához hozzátartozik az azt megelőző küzdelem a perui utamért, hogy próbáltam egyszerre feldolgozni az eseményeket, a gyermekkori sebeimet, amiket triggerelt, és ezzel együtt azt a két számomra teljesen idegen élményt, hogy 1) nem vagyok egyedül és 2) nem történt meg a legrosszabb, amitől féltem - rossz volt, de vége lett, nem ragadtam bele semmilyen negatív spirálba és nem rontott el visszavonhatatlanul semmit, amin keresztül mentem. Megérkeztem a kiborított lelkemmel meg 20 perc késéssel a Nikába (mert történt egy kis nadrág-krízis is, két gyors próbát követően végül pontosan abban a cuccban mentem, amiben egyébként is akartam, ahogyan azt kell :')), és a pillanat, mikor ...
Megjegyzés küldése
További információk

Kör kettes, Szív királynő

-
Találok abban valami ironikusan szépet, hogy a Valentin napot a legjobban január 18-án élem egyedül. Ha nagyon őszinte akarok lenni, csak azért utáltam szerencsétlen ünnepet (igen, az, az a Halloween is, az tartja, aki szeretné, tessék tovább fáradni), mert menő volt utálni, és mert savanyú volt a szőlő, hogy nem találom életem szerelmét. Aztán a Valentin nap párkapcsolatban valahogy mindig sokkal rosszabb volt, mert mikor végre örülhettem volna, hogy ünnepelhetem valakivel, az egész mindig rajtam múlt (mit mesél ez el ugye rólam és a sérüléseimről, hagyjuk). Ma, amikor valójában az utazás miatt mentem a Flying Tigerbe (nem reklám, ténymegállapítás), és már másfél órája rohangáltam fel s alá a bolt előtt, mert tesómmal beszéltem, már húzta a szemem a gusztusos kirakat, nekem régen tudnom kellett volna, hogy nem fog menni az utazós tégelyekre szorítkozni, miközben furcsán természetesen és ösztönösen jött a meleg szeretet a szívecskés bizbaszok után. Barátkozzak meg a lágy részeimmel. Na...
Megjegyzés küldése
További információk

Lady Champignon

-
Ázok a tusolóban, hallgatom a kedvenc jósnőmet Youtube-on. Mekkora marhaság, igaz? Egy olyan nő, mint én, aki mindig kellő megfontoltsággal tette egyik lábát a másik után azt hallgatja, hogy egy texasi (egyébként gyönyörű és elragadó) hölgy mit gondol a jövőjéről. Elnézést. Nem ő gondolja, a kártyából olvassa. Minden mondata arról szól, hogyan fogok valami váratlant csinálni - de hát Vízöntőként már csak ez az ember dolga, hogy új utakat járjon, lázadjon a rendszerek ellen, a saját módszereivel boldoguljon... Ötvenedjére hallgatom ezt a videót, de most kitágul a szemem. Instagram. Külön profil. Lady Champignon. Moods. Amit mindig is terveztem. "Be unapologetically yourself." Hirtelen sürgetés szökik fel a mellkasomban, látom az egészet magam előtt. Következő hétvégén kezdem. Új év, új kezdet. Heti posztolás. Egy fotó illusztrálja instagramon. Moods. Még Peru előtt. Nyilvános profil. Nincs marketing, nem érdekel ki találja meg. Csak írni akarok. Mióta. Majd most megteszem. Ki ...
Megjegyzés küldése
További információk

My Only Wish

-
Meglepően kellemetlenül reagáltam a tényre, hogy az ajándékaim vagy nem értek ide, vagy még nem rendeltem meg őket, pedig tudtam, hogy így lesz (hát én intézem) és eddig azt gondoltam, nem számít, mert ez már tényleg csak az extra, a hovatovább egy tökéletesen szállított éven, de na, ez a hagyomány része, és mint ha egy kötelező pont a menetrendből kimaradt volna. Még most, másnap reggel is viszketek, hogy nincsenek tökéletes kis ajcik, széttépett csillogó papírok és szalagok a fa alatt. Apró szépséghiba, így lett volna 150%, mert így csak 120%, ugye, sosem láttunk még perfekcionizmust működés közben. :') #irony Olyan volt a tegnapi nap, mint az egész év. Sokat dolgoztam a fával, jól elfáradtam, mire beállítottam (de addig kell rögzíteni, amíg nincs feldíszítve, vagy csálén fog állni a díszekkel együtt is, pár gömbbel és boával ezt nem lehet maszkolni, ugye), olyan menüt állítottam össze, ami finom volt és mégsem haltam meg hajnal óta a konyhában, ünnepi, de nem iszonyú munka - döb...
Megjegyzés küldése
További információk

#1 Faith

-
Idén nagyon sokat jelent nekem ez a szó. Firenzében földgömb charmot vettem a karkötőmre minden korábbi berzenkedésem ellenére ("mindenki világutazó, de attól, hogy évente felszállok egy-két gépre, én nem vagyok az!"), mert akkor döntöttem el, hogy elmegyek Peruba, és mert egymillió okom lett volna rá, hogy nyomorultul érezzem magam a szerencsétlenkedéseim látva, én mégis végig boldog voltam. Nem tudtam levakarni a képemről a mosolyt és a lelkemből ki azt az érzést, hogy valahogy majd lesz. És az emberek kedvesek voltak hozzám, a hátam simogatták, mosolyogtak rám, bíztattak, hogy erőltessem csak azt az olaszt (ha a hajuk tépték is ki fejben), javaslatokat tettek, segíteni akartak. Annyi emberi kedvességgel és jósággal találkoztam, hogy egyszerűen nem fogott golyó. A charm pedig ettől az egésztől hirtelen új értelmet nyert, és én visszamentem érte. Kicsit live action Hamupipőke koppintás, de őszintén úgy éreztem, hogy amíg "bátor vagyok és kedves", az én embereim min...
Megjegyzés küldése
További információk